Kis-Balaton

A Zala folyó alsó folyásánál találjuk a Kis-Balaton mocsaras medencéjét, melynek vízfelszíne még a 19.század elején is egységes víztükröt alkotott a Balatonéval. A Zala folyó az évezredek folyamán alaposan átrendezte a tavat és környékét. Hordaléka mocsaras, lápos területté töltötte ezt a tómedret. A Kis-Balaton sorsát jelentősen alakította a Sió-csatorna: aminek következtében jelentős, magasabban fekvő területek kerültek szárazra. A Balaton egykori medencéjének (Kis-Balaton) pusztulását gyorsítottat a Zala szabályozása. A 19 sz. elején új medret és vízelvezető csatornákat építettek, így a folyó a Kis-Balatonba érve lelassult, és itt szabadult meg hordalékától és szennyeződéseitől. Egykor a Balatonnak e medencéje 60 km2 vízfelület volt, a szabályozási munkák után 13 km2 felület maradt. A 20.sz. eleji a beavatkozások szinte teljesen eltüntették a Balaton e nyugati medencéjét, csak foltokban maradt nyílt vízfelülete. Területén úrrá lett a nádas és az ingóláp. A század 2.felére a mocsárvidékké vált tájat a helyi lakosság bereknek nevezi.

A Kis-Balaton évezredek óta a természetes szűrő szerepét töltötte be, a Zala gátak közé szorításával, a Kis-Balaton lecsapolásával ez a szűrő megszűnt, a Zala a Keszthelyi-öblöt kezdte töltögetni, ezért indult meg annak eliszaposodása. Ez az egész Balaton vízminőségének romlásával járt. '66-ban már felismerhető volt a kék alga elszaporodása, majd pusztulásnak indult a hínár, mert az algák miatt nem kapott elég fényt. A 80-as években elkezdődött a Kis-Balaton vízvédelmi rendszerének, a két tározónak a kialakítása, a visszamocsarasítás.

Ma a Zala nem folyik közvetlenül a Balatonba: szűrőrendszerek gátolják a hordalék odajutását. A Zala vize először az első tározóba(Hídvégi-tó) jut amely 18 km2, ott lerakja nagyobb hordalékát(kő, iszap, agyag) 30nap alatt jut át a másiktározóba( Fenéki tó). Itt a nád, sás tovább szűri a vizet és itt szabadul meg a finom és vegyi hordaléktól. A nagyrészt vízinövényekkel benőtt Ingói-berek és Fenéki tó együttes területe 51 km2 , ahonnan 90 nap után kerül a víz a Balatonba.

A Kis-Balaton területének jelentős része fokozottan védett, 1997-óta a Balaton-felvidéki Nemzeti park része. A védelem miatt a terület nagy része nem látogatható, ritka madár- és növényvilága miatt védelem alatt áll, de a Kányavári-sziget mindenki előtt nyitva áll.

Legfontosabb fészkelő madárfajok: nagykócsag, kiskócsag, kanalas gém, vörösgém, üstökös gém, bakcsó, bölömbika, kormorán. A csapatokban halászó kormoránok sok halat fogyasztanak. Egy madár naponta több, mint 1 kg halat fogyaszt el. Csapatosan építik a fákra fészkeiket is, a fa azonban rövid idő múlva elpusztul a madarak ürülékétől.

Tömegesen fészkelnek az apró nádi énekesmadarak: nádiposzáta, tücsökmadárfélék.

De él itt búbos banka, rétihéja, rétisas

Költözőmadarak fontos megállóhelye (vadlúd, vadréce)

A változatos növényvilágban sok rágcsáló is él.

Látogatható kirándulócentrumok:

• Kányavári-sziget: fahíd ível át a Zalán a szigetre, melyet a folyó és a Kis-Balaton víztározója zár közre. Engedéllyel látogatható a Diás-szigeti Fekete István emlékhely.
• Kápolnapusztai Bivalyrezervátum : hazánkban egyedülálló látványosságot kínál: több mint 100 bivaly él itt. A lomha állatok a láp világának lakói. Valaha igavonásra használták, és zsíros tejükért tartották(az igazi mozzarella sajt bivalytejből készül).
• Vörs